Világ életemben érdekeltek a keleti kultúrák. Volt bennük valami megfoghatatlan. Az egész ázsiai felfogás fundamentálisan különbözik a mi nyugati kultúránk által megszokott dolgoktól. Nem csak a világképük más, hanem az étkezési szokásaik és az illembéli formaiságaik. Volt szerencsém fél évet Kínában tölteni és egészen odáig fel sem fogtam igazán, hogy mennyire burokban éltem. Azt hittem, hogy az országhatárok csak egyszerű képzeletbeli vonalak, amiket az emberek mesterségesen húztak meg. Mikor azonban huzamosabb időt töltöttem egy, a mi kultúránktól merőben eltérő környezetben, rádöbbentem, hogy valóban számít az, hogy hol él az ember.
Az első ilyen nagy kultúrsokkom az volt, mikor rádöbbentem, hogy a hagyományos nyugati péksütemények itt egyáltalán nincsenek jelen. Erre találtam alternatívákat, de azért mégsem éreztem őket az igazinak. Ezen kívül pedig sok egyéb kalandos rádöbbenésem volt még, de nem erről szerettem volna most mesélni.
Miután hazatértem, egy nyelviskolában kaptam tanári állást. Van pár csoportom, akiket különösen megszerettem és, miután sikeresen nyelvvizsgáztak, meg akartam lepni valamivel őket. Mindenképpen bele akartam fűzni a programba valami ázsiait. Mikor megláttam egy oldalt, ahol vitorlás hajókat lehet kibérelni különböző rendezvények számára, tudtam, hogy ez lesz az ideális. A vitorlás fedélzetén közösen elköltünk egy finom, hagyományos kínai ételekből álló vacsorát. Rá is kattintottam a Home – BalatonPRO kiírásra. Continue reading